Vér soha ne tapadjon kezedhez
Mondd el mi a vér
Vágy soha ne szaggassa lelked
Mi az és mennyit ér
Ne szennyezzen gyűlölet mocska
Elkerülöm én
A boldogság csak a bolondok álma
Nem lesz soha enyém

A hét főbűn és a szeretet népe
Mint bukott angyalt száműz e földre
És mindvégig felettem áll
Mindvégig felettem áll

Megvárják, míg elfolyik vérem,
Hogy bűnök nélkül is kiérdemeljem
Az ő sorsuk zsarátnokát
Az ő sorsuk zsarátnokát

Ha én csak pillanat vagyok
Vízió e mind, mi örökké tart?
Vagy csak bennem folyik a változás
Bűnbak vagyok, ki mindenért hibás?
Mint véráldozat jöttem e földre
Szenvedésre ítélt
Mit más nem lát, bennem széppé lehetne
De közelít a rév

A keserűség - tudatom gyöngye
Körbezár és véd
Mit meg nem érhettem, másé se légyen
Pusztuljon, ami él

Hát mondd a haldoklónak,
Hogy szép az élet
A boldog párnak
A szerelem méreg
Meséld el a vaknak
Mindazt, amit látsz
Ha nem lehetsz boldog
Terjeszd a romlást

Az Életet sosem láttam
De jártamban megcsodáltam
Mindazt, mit más megtiport
Én enyémként szerettem

Mit láttam - hiányzik érzem
S fáj, hogy hiába éltem
Ami szép volt elviszem, s hidd el
Enyém lesz csak az enyém