[Siegl Andrs]

Magnyos alak ll fent a hegytetn,
Lgy szell fj fel az erd fell.
A mlyben lent fekszik az egsz nagyvilg,
let s hall titkait mind ismeri mr.
Letnt, m bszke np vgs sarja O,
Dalnok, s dalban ott van mlt, jvo.
Hossz tja lassan, m mr vge fel jr,
Hisz fstt hoz a szl, s lngol a hatr.
Egykoron az ember mg tisztelte ket,
A srknyok voltak az regek s blcsek.
Az g s a fld urai bkben ltek,
Az ember akkor mg nem rettegte ket.
Amikor mg nem volt cltalan gyllet,
Hazugsg, hamis hit nem tpett lelkeket,
Jsg s gonoszsg egyenslyban lt,
De srknyok haragjtl izzik most az g.

[Ref.:]
s szl a dal, szll az g fel,
Az letet viszi el holt fldek fel.
s l a vr, a bkt hozza el,
Letnt korok rnya j letre kel.

m parzsl fldek: a tz nyelve szlott.
Felperzselt erdk, izz vrs gbolt.
Srknyok lngja emszti el vgleg,
Hogy hamvbl keljen jra tiszta nek.
A pusztuls kzepn bszkn ll a lngban,
Dhs szelek hozzk hangjait dalnak.
A domb ahol ll, az lesz vgs srja,
De neke a romlst rkre megrja.
gy lett ht vge az utols brdnak,
De dala megmaradt a kvekben, fkban.
neke tszll zld mezk fltt,
Hegyekben visszhangzik, folykban hmplyg.
s ha nmn lsz, csendben, tn Te is hallhatod,
Mert bennnk l, csak bennnk, rkk lni fog..

[Ref.:]
s szl a dal, szll az g fel,
Az letet viszi el holt fldek fel.
s l a vr, a bkt hozza el,
Letnt korok rnya j letre kel,
j remnyt hoz el.