És lassanként elolvad az én
Az érzés magába szív
Ez a furcsa kettős kényszer
Ma újabb útra hív

Nem, még nem - nem látszik a vége
De az eleje sem segít
Adj ebből még egyet édes
Talán jobban elrepít

Úgy elmennék már - egy más lét után
De a büszkeség visszatart - önmagamban tart
Nézd ez már más világ - nélkülem él tovább
Ne mondd, hogy nem lehet - nem hiszem, hogy nem lehet

Várhatnék - de miért - pálcát tör a múlt
Éveim felett, végzetem felett
Ez a néhány év - itt véget ér
Újra sosem kezdeném

Utoljára körülnézve
A külvilág megtagad
Épp ideje már továbbállnom,
Feledve múltamat

Ahogy az útra lépek
Nem számít, hogy ébredek
Nem számít már ez sem kedves
Írd csak a többihez.

Így utoljára körülnézek
De a külvilág megtagad
Épp ideje már továbbállnom
Tovább - feledve múltamat.

És ahogyan a végső útra lépek
Nem számít, ahol ébredek
Nem számít már, nem számít ez sem
Nem számít, nem számít már